Idióták a Vaterán

Tudom, hogy sok ember nem tehet róla, hogy fogyatékos, degenerált, de van, amit egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni. A Vaterán nézelődve bukkantam rá erre az eladóra és fantasztikus termékeire. Nálam bizony kiverte a biztosítékot. Kíváncsi vagyok, mások hogyan vélekednek erről. De lássunk egy kis ízelítőt ( én is lusta vagyok, de kattintsatok rá a képekre, higgyétek el, érdemes) :

Meleg hajlamokkal bíró, de remek kézügyességgel rendelkező férfi vásárló kerestetik, aki agyilag annyira tök, hogy megvesz egy ilyen szart annyiért, amennyiért már bárhol kapna egy vadiújat. Meg még a postaköltséget is kifizeti.

Oké, marketing meg minden, el akarja adni, de hogy bírja egy ilyen rusnyaságra azt írni, hogy gyönyörű?! „Senki sem használta”. Na ezen nem csodálkozom.

Eladó egy új csizma, ami utoljára a 90-es években volt divat, de már akkor is undorító volt.

Kérem szépen, van itt minden. Kinder nyuszi JÓ ÁRON. (Mennyibe is kerül egy kindertojás?) Kicsit kopott, na de ennyi belefér, nem? Hiszen ócccccccsóóóó!

Eddig a pontig még csak kövér könnycseppeket hullattam, de ekkor már egyszerűen nem bírtam tovább, és elkezdtem permanensen a falba verni a fejem.
Komolyan már azon gondolkodtam, hogy felrakom a vaterára a reggeli végtermékemet, „Segédeszköz kakiszexet kedvelőknek” reklámszlogennel.

Igen, rohad. Mérbajaz? Ja, a sok finnyás, igényes rózsadombi köcsög.

„Műbőr is lehet, de kérésre utánanézek”.
Amíg ezt leírta, akár utána is nézhetett volna.
Viszont rosszhírem van, kiscsillag: kár nézegetni, mert ez a cipő egyértelműen egy gagyi, sutyerák kínai szar, leharcolva, lestrapálva ráadásul. Hozzátenném, még újonnan is a felébe kerülne, feltéve, ha valaki még talál a kínai piacon valamelyik kevésbé trendkövető árusnál egy kóbor példányt.

Bőr vagy műbőr az anyaga. Nem mindegy? Dehogynem, hiszen kurva ronda, és 15 éve kiment a divatból.

Nem, ne is kérdezzétek, nem tudom eldönteni. Hogy:
- ez most vicc?
- Ennyire hülyének nézi az embereket?
- Vagy ő ennyire hülye?
Szerintetek?

A nap poénja azonban folytatódik:

Persze, vasalni, varrni. Ezt most tényleg komolyan gondolta? Szeretjük az állatokat, ezért nem mondjuk, hogy ez kutya alá való.

Annyira tipikus: talál a turkálóban egy márkásabb cuccot, és egyből aranyáron adná tovább. Mintha más nem tudná ugyanúgy kiturkálni háromszázé’. Kb. a termékei 90%-a ilyen amúgy, minden turkált szart tízszeres áron akar eladni. Álmodik a nyomor...

„Nagyon cuki.” Télleg.
„Keveset használt”. Ja. Mihez képest?

Valamint egészen pici 42-esekre is. LOL!
Ez is egy ócska, divatjamúlt szar, ami még oké, na de közel húszezerért???

MUHAHAHA! Támad a turkáló!

Elmorzsoltam egy könnycseppet. Ez egy tisztességes, becsületes eladó. Mert készséggel elismeri, hogy ez bizony használt. Pedig odaírhatta volna, hogy keveset hordott, vagy vadiúj. De mivel szegény megboldogult Irénke néni ebben járt 40 évig, ezt mégsem tette meg. Szívszorongató. Mindenesetre egyedi, SZÉP termék. Azt hiszem, licitálni fogok rá.

A bolondnak is megéri… Senki ne merjen licitálni, enyémenyém.

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy eredeti Happy Meal, merthogy az. De ne kössünk bele, valakinek biztos megér 2200 Ft-ot ez a fröccsöntött vacak!

„Csak poros”. Letörölni nem tudtad, te idióta?
Amúgy meg…ja, poros. Az. Anyám meg bakkecske.
Ennyi pénzért akár még lestrapáltabb is lehetne, nem? Óccsó ez kéremszépen!

Antik használt Nőklapja négyezeré’. Asszem, no comment.

Én vagyok a túlérzékeny?